Semmim sincs de Ő az enyém ♥

196*
Mindenkinek

Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai. Én is így vagyok ezzel, de az utóbbi időben egy teljesen más dologra jöttem rá ezzel kapcsolatban. Mivel egy felgyorsult világban élünk egyre kevesebb időnk van önmagunkra. Egyszerűen csak az utóbbi időben teljesen elhanyagoltam magamat. Mindig azon járt az eszem. hogy ezt vagy azt miért úgy tettem és miért így történt... meg a kapcsolatokon. Már nem tudom, hogy bizonyos embereknek miért csak rövid ideig van helye az életünkben. Így vagyunk ezzel, valakivel jóban vagyunk, minden nap beszélünk... aztán egy nap azt veszed észre, hogy már nem is tudsz róla semmit. Olyan könnyelműen bánunk az 'örökké' szóval. Nem szabadna így lennie, de ennyi idő és ébren töltött éjszaka után, én már nem tehetek semmit. El kell engedni a múltat, mert amíg nem teszem meg, addig nem hagyok helyet valami újnak.
Hiába próbálok új embereket megismerni, ha csak azt veszem észre, hogy kifogásokat keresek, a tűt a szénakazalban, hogy miért nem elég jó senki. Egész egyszerűen azért mert nem akarom, hogy azok legyenek. 
Szóval úgy döntöttem, hogy elég volt. Kell egy kis idő, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amiket szeretek. Az utóbbi időben nem olvastam egy jó könyvet sem (de ezt már megtettem), alig írtam valamit (ez most elég hangulat függő dolog), úgy voltam mindennel, hogy történjenek a dolgok úgy, ahogy akarnak, de lehetőleg nélkülem. Amúgy sem szeretem ezt az évszakot mert legszívesebben az összes napot csak alvással tölteném, teljesen használhatatlan vagyok.