197*
Soha
Soha senki nem fáradt még bele a szeretésbe. De sokan belefáradtak a várakozásba, a feltételezésekbe, a hallgatásba, a hazugságokba, a fájdalomba.

196*
Mindenkinek

Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai. Én is így vagyok ezzel, de az utóbbi időben egy teljesen más dologra jöttem rá ezzel kapcsolatban. Mivel egy felgyorsult világban élünk egyre kevesebb időnk van önmagunkra. Egyszerűen csak az utóbbi időben teljesen elhanyagoltam magamat. Mindig azon járt az eszem. hogy ezt vagy azt miért úgy tettem és miért így történt... meg a kapcsolatokon. Már nem tudom, hogy bizonyos embereknek miért csak rövid ideig van helye az életünkben. Így vagyunk ezzel, valakivel jóban vagyunk, minden nap beszélünk... aztán egy nap azt veszed észre, hogy már nem is tudsz róla semmit. Olyan könnyelműen bánunk az 'örökké' szóval. Nem szabadna így lennie, de ennyi idő és ébren töltött éjszaka után, én már nem tehetek semmit. El kell engedni a múltat, mert amíg nem teszem meg, addig nem hagyok helyet valami újnak.
Hiába próbálok új embereket megismerni, ha csak azt veszem észre, hogy kifogásokat keresek, a tűt a szénakazalban, hogy miért nem elég jó senki. Egész egyszerűen azért mert nem akarom, hogy azok legyenek. 
Szóval úgy döntöttem, hogy elég volt. Kell egy kis idő, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amiket szeretek. Az utóbbi időben nem olvastam egy jó könyvet sem (de ezt már megtettem), alig írtam valamit (ez most elég hangulat függő dolog), úgy voltam mindennel, hogy történjenek a dolgok úgy, ahogy akarnak, de lehetőleg nélkülem. Amúgy sem szeretem ezt az évszakot mert legszívesebben az összes napot csak alvással tölteném, teljesen használhatatlan vagyok.

Gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél, mennyivel unalmasabb lenne a világ .
Például a barátaid számára.
Mennyi át nem élt közös emlék,mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki.
Hány pillantás, amit csak neked szántak,egy mosoly,amit soha nem fogsz elfelejteni.
Egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat.
Az első érintés, amit tőle kaptál,az el
ső csók, első szál rózsa, köz

ös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett,és hazaszaladtatok a pulcsija alatt.
De ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se.
Akkor semmi nem lenne.
Ez számunkra elképzelhetetlen.
S mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet,ha senki nem szeret,ha legszívesebben elsüllyednél, mintha nem is lettél volna,esetleg elmenekülnél a világ másik végébe,állj meg egy kicsit.
Gondolj magadra.
Aztán a családodra.
Rá.
Majd a barátaidra.
A világra .
Egy évre.
Egy hónapra.
Egy napra.
Egy órára.
Egy Percre.
Egy másodpercre .
Majd nyisd ki a szemed.
Látod? Felébredtél.
Ez a való világ.
Innen nincs kiút.
Itt már nem lehet felébredni.
Nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal.
Senkiben nem szabad megbízni.
Még abban sem, aki azt mondja,hogy a legjobb barátod.
Nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról.
Aki azt mondja, hogy szeret,talán igaz lehet .
De akinél a szem beszél, az igazán érted él!

Az egyik legrosszabb érzés, ha annak, aki neked az egyetlen a sok közül, te csak egy vagy a sok közül...

Döntsd el,hogy mi a fontosabb:a büszkeséged és semmit nem kapni,vagy kockáztatni és mindent megnyerni.

Az,hogy nem lehetünk együtt,nem azt jelenti,hogy nem szeretlek.

Egy kis féltékenység egy kapcsolatban egészséges.Jó tudni,hogy valaki fél elveszíteni téged.♥

Vannak azok a pillanatok,amikor már annyira csordultig vagy mindennel....annyira nem érzed a fájdalmat,a hiányt,a csalódást...sőt,már az ürességet sem érzed..Vannak azok a pillanatok,amikor már csak nevetni tudsz.Nevetni a jón a rosszon nevetni azon,hogy mennyire pocsék is minden.

Mélyen, belül érezte, ahogy elszakad, kettétörik benne valami. A búcsúszót már régen kimondta, és azt akarta hinni, hogy helyesen cselekedett. (...) Furcsán üresnek érezte magát. Mert egy dolog tudni azt, hogy az Amanda iránti érzelmei semmit nem változtak, de nyíltan szembesülni a ténnyel, hogy érzései a jövőben sem fognak változni - az már teljesen más.