2012. november 2., péntek
Még szerencse, hogy a szívem nem tud beszélni... csak visítozna, zokogna, kiabálna Veled, miközben azt suttogná halkan: úgy szeretlek, mint senki mást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése